Egy végtelennek tűnő utazás után végre megérkeztünk Bostonba. Ákos megint egy angyalka volt. Néhányszor nyöszörgött ugyan, de alapjában véve nyugodtan tűrte a sorsát. A legszívesebben én is nyöszörögtem volna. A legrosszabb talán az volt, hogy délután indultunk és délután érkeztünk. Vagyis a 12 órás út alatt egyszer sem lett este. Elég rendesen összezavarja az embert az időeltolódás.
Reggel megyünk a klinikára, de még azt sem tudom, Ákos hajlandó lesz-e aludni az éjjel, vagy ő még mindig otthoni idő szerint működik...
5 megjegyzés:
Remélem alszik majd Ákos! Drukkolok!
Örülök hogy szerencsésen megérkeztetek!
Bízzunk benne, hogy minden renben megy majd :)
Ibolya, örülük hogy megjöttetek. Ha tudsz hivd fel Csillát Bostonban.
Remeljuk mar van valami jo hiretek, mindenki lesi a blogot az ujabb hirek erdekeben!:). Kitartast nektek!
UGY IZGULUNK . vARJUK A JÓ HIREKET!
Megjegyzés küldése