Szerettem volna írni arról, hogy Ákos milyen ügyesen ül, kúszik, félig-meddig mászik, kapaszkodva feláll, meg hogy néha már alszik éjjel 8 órát egyhuzamban, de nem jönnek a szavak. Felzaklatott egy kedves ismerősöm halálhíre. Keresem az okokat, a jeleket, de nem találok semmit, mindig jókedvűnek láttam. Az eset ismét ráébresztett az emberi lélek kiismerhetetlenségére, mélységére. Hiszem valami oka kellett legyen. Valami, amit senkinek nem akart vagy nem tudott elmondani, míg végül az elhatalmasodott fölötte... Két szép kisgyerek, és a férje maradt utána.
Remélem, megtalálják minél hamarabb a lelki békéjüket.

Nyugodj békében M!

1 megjegyzés:

szeterka írta...

Megrázó volt a hír ,őszinte részvétem!
Nem látunk bele senki életébe,csak ha ő akarja,sajnos Mónika más utat választott.

A kis Ákosnak drukkolok ,önöknek meg kitartást és sok türelmet kívánok!
Üdv! m.

Megjegyzés küldése