A múlt héten megint itt volt az ideje, hogy megméressük Ákos szemnyomását. A budapesti klinikára jelentkeztünk be, több okból is. Egyrészt azért, mert nincs ötletünk, kihez mehetnénk ilyen ügyben Romániában, másrészt azért, mert újra el akartunk menni a pesti korai fejlesztőbe is, hogy ott is megnézzék Ákost, és tanácsokat, ötleteket adjanak a fejlesztését illetően.
Csütörtök reggel érkeztünk Pestre, és délután már a korai fejlesztésre kellett mennünk. Ott egy gyógypedagógus foglalkozott Ákossal, és a végkövetkeztetés most is, mint fél évvel ezelőtt, örvendetes volt. A szakember szerint Ákos kiegyensúlyozott, jó látásmaradvánnyal rendelkezik, amit használ is. Mindent tud, amit egy hasonló korú látássérültnek tudnia kell, sőt, merészebben mozog, mint egy átlagos látássérült. Nyilván van némi lemaradása a látó gyerekekkel szemben, de ez nem nagy lemaradás.
Másnap a klinikára kellett menjünk. Persze Ákos most sem ehetett, mert az altatás csak üres gyomorral történhet. Megint derekasan bírta a gyűrődést. Amikor szóltak, hogy vihetem a műtőhöz, megint elfogott a gyomorideg. Már annyiszor végigcsináltuk, mégsem megy rutinból a dolog. Amíg a műtő előtt várakoztunk, mondókáztam Ákosnak, és a "hóc, hóc katona" most is bevált. Teljesen nyugodt volt még akkor is, amikor kinyílt a műtő ajtaja, és átadtam őt a személyzetnek. Vajon mi lesz majd akkor, amikor felfogja, hogy  hova viszik és miért?
Szerencsére ez a vizsgálat is jól ment. A legutóbbi alkalom óta nem történt lényeges változás, úgyhogy abban egyeztünk ki, hogy ezután nem háromhavonta, hanem csak félévente megyünk kontrollra. Ez már valamivel könnyebben kivitelezhető minden szempontból.
Na de van még újdonság. Ákos már nemcsak felmászik a lépcsőn, hanem le is jön háttal. Megtanult apró dolgokat felvenni és a szájába tenni, mint például a felkockázott gyümölcsök vagy a kölesgolyó. Eddig is felvette, de sehogy sem sikerült a szájába varázsolnia. Kérésre puszit ad, persze nem mindenkinek, néha integet is. Ügyesen mondogatja, hogy "apa", de ha azt kérem, hogy "anyát" mondjon, csak vigyorog egyet.
Tegnap felszereltünk a szobájába egy hintát, és úgy tűnik, szereti. Hosszasan elüldögél benne, és hagyja, hogy hintáztassuk és forgassuk. A kis örökmozgó a hintában teljesen ellazul. Ez pedig igazán jó dolog, hiszen a hintázás nagyon jó hatással van a babák fejlődésére. Itt látható a kis "Rosszcsont" a hintájában:

Nem sok köze van ennek a videónak Ákoshoz, de arra nagyon jó, hogy felmelegítse az ember lelkét, és rájöjjön arra, hogy minden nehézség ellenére jó élni.