Néhány válasz

Vannak olyan olvasói hozzászólások a blogban, amire fontosnak tartom, hogy külön bejegyésben reagáljak.
Többen hívták már fel a figyelmem az úgynevezett E112-es nyomtatványra. Akik még nem hallottak volna róla, azoknak írom, hogy ez egy olyan nyomtatvány, amit a helyi egészségügyi biztosító ad ki olyan esetekre, amelyek az országon belül nem kezelhetőek. Vagyis a biztosító átvállalja a külföldi kezelés költségeit, legalábbis annak egy részét. Eddig szép és jó.
A dolgok akkor kezdenek bonyolódni, amikor az ember próbálja megszerezni ezt. Rögtön kiderül, hogy csak az Európai Unión belül érvényes ez a nyomtatvány, és csak olyan kezelésekre, amik benne vannak az egészségügyi alapellátásban. És ezen a két ponton bukik meg Ákos ügye. Ugyanis számára Európában nincs jó kezelési lehetőség, és a szaruhártya-átültetés nem esik bele az alapellátásba. A szaruhártya-átültetés a szervátültetés egyik formája, a szervátültetéseket pedig nem fizeti a biztosító.
Annak ellenére, hogy nem segít rajtunk az E112-es nyomtatványt, nagyon jó dolognak tartom, mert sok esetben életeket menthet meg. Ha egy beteg teljesíti az összes előírt feltételt, akkor a biztosító köteles fedezni a külföldi kezelés költségeinek egy részét.

A következő részt idézem az egyik blogolvasótól.
“Egy vak ember ült az épület elötti lépcsőn. Lábai között egy kalap, régi, megkopott palatáblával, rajta a következő szöveg: VAK VAGYOK KÉREM SEGÍTSENEK!
Éppen arra járt egy fiatalember, s látva, hogy a kalapban alig néhány fillér van, dobott bele pár forintot. Azután kérdezés nélkül elvette a táblát a vak ember öléből, zsebkendőjével letörölte a kusza betűket, és írt rá néhány szót, majd elment.
Délután, amikor visszatért az emberéhez örömmel nyugtázta , hogy a kalap immár szépen telt mindenféle pénzzel. A vak felismerte őt lépteiről, s megkérdezte tőle:
- Ön írt-e a táblámra? S, ha Ön, akkor mit?
- Semmi olyat, amely ne lenne igaz. - hangzott vidáman a válasz, szólt és mosolyogva távozott.

A vak ember talán sohasem tudta meg, hogy a táblán ez a 6 szó állt csupán. Csak 6 szó, amely szívekre talált. TAVASZ VAN, ÉS ÉN NEM LÁTHATOM!"
Ez a történet nekem is a szívembe talált. Megkönnyeztem rendesen, de úgy tudom, hogy nem csak én, hanem a családom néhány tagja is. Köszönjük!

"Akoska hallasa rendben van-e? Azt hallottam hogy elofordulhat hallas problema is.
Nem ejt szot az anyuka errol.Maximalisan fontos a jo fejlodes meneteben."
Ez is egy olvasói hozzászólás részlete. Sokat gondolkodtam, hogy reagáljak rá. Ebben a blogban igyekszem őszintén és nyíltan beszámolni az érzéseimről, de lehetőleg nem támadni, nem vádolni, nem bántani senkit, ezért voltam dilemmában, hogy mit szóljak erre. Aztán úgy döntöttem, most is leírom, amit érzek.
Nem tudom, hogy pontosan miért, de nagyon bántott ez a pár mondat. Úgy gondolom, nem vagyok az a fajta anya, aki nem akarja elfogadni, ha a gyermekével valami baj van. Ha gond van, akkor azt igyekszem kitisztázni, és nem félek beszélni róla. Ha Ákosnak lenne halláskárosodása, azt biztosan leírtam volna. De nem tudok ilyenről, és eddig még a gyanúja sem merült fel.
Tisztában vagyok vele, hogy Ákos speciális nevelési igényű, ezért rendszeresen járunk gyógypedagógushoz itt a városban. Ellátogattunk a budapesti korai fejlesztőbe is, de mivel az nem éppen itt van  a szomszédban, csak akkor tudunk oda járni, amikor amúgy is megyünk szemészeti vizsgálatra. Az első konzultáción a pszichológus úgy ítélte  meg, hogy Ákosnak egyelőre semmiféle lemaradása nincs a hasonló korú látó babákkal szemben, és ez már nagyon nagy dolog. Köszönhető ez annak, hogy Ákosnak elég jó látásmaradványa van a jobb szemében, ami segíti őt a mozgásban, a tájékozódásban.
Éppen ezért vagyok nagyon optimista a műtét sikerét illetően. Bízom benne, hogy utána esetleg még olvasni is meg fog tudni tanulni. Ha mégsem, akkor sem dől össze a világ. Az, hogy Ákos majd egy speciális iskolában, vagy rendes iskolában fog-e tanulni, majd eldől pár év múlva. De ha teljesen vak volna, az sem zárná ki, hogy a látókkal együtt járjon iskolába. Ehhez törvény szerinti joga van.
Mindenképp igyekszünk olyan döntéseket hozni, amelyek a legjobban elősegítik a fejlődését. Ez a kötelességünk.