Nehéz napok ...

... vagy inkább nehéz hetek állnak mögöttünk, és nem úgy néz ki, hogy vége lenne már. Ákos 3 hónapos korától folyamatosan várjuk, hogy előbújjon az első fogacska, mert azóta már nagyon folyik a nyála, duzzadt, fehér az ínye és mindent megrág. Annyit figyeltem már, hogy most már a "Mutasd meg, van-e fogad!" kérésre automatikusan nyitja a száját. Azt hittem, már nem lehet rosszabb, de megint tévedtem.
Az utóbbi két hétben néha szinte ömlött a szájából a nyál, és az én vidám kisbabám egy nyűgös gyerkőccé változott. Az eddig normálisnak számító 2-3 éjjeli ébredés felszaporodott négyre vagy néha még többre is. A nappali alvásokat hosszú nyűglődés, szemdörzsölés, sírás előzi meg , az ébredéseket pedig néha megtarkítja egy erőteljes visítás. A maradék időben továbbra is jókedvű és élénk.
Pénteken azonban végre megtörtént a nagy esemény. Kibújt az első fogacska: az egyik alsó metszőfog, ahogy a nagykönyvben megvan írva. Azóta minden nap nő egy kicsit, és most már több, mint 1 mm kikandikál a fogínyből. Nagyon büszke vagyok rá! :)
Sajnos a nyűgösség azóta sem múlt el, de valahol azt olvastam, hogy ez így marad addig, amíg nem jön ki az első 6 fog. Hát...mit mondjak? Felettébb vigasztaló.
Szintén új dolog az is, hogy Ákos néha már hisztivel próbálja érvényesíteni az akaratát. Már nem lehet csak úgy elvenni tőle valamit, mert hangos reklamációval adja tudtunkra nemtetszését. Ha megkapja, amit akart, egyik pillanatról a másikra abbamarad az ordítás, és olyan barátságos, mintha mi sem történt volna. Lehet, hogy a kisbabából lassan nagy baba lesz?
A múlt héten kipróbáltuk a babatornát. Mivel a látássérült gyerekek hajlamosak a megkésett mozgásfejlődésre, úgy gondoltam, a torna jót tenne neki, hátha nem maradna le a látó babáktól. Végül kiderült, hogy a babatorna nemcsak a babának, de az anyukának is torna, ennek ellenére nekem tetszett. Ákos nem volt annyira elragadtatva. Eddig is észrevettem, hogy a hangzavart nem bírja sokáig, és ez most is bebizonyosodott. A nagy zajoktól nem fél, de ha egy helyiségben sok ember beszél egyszerre, attól nagyon ki tud borulni. Ez most is így történt, bár talán az is közrejátszott, hogy kissé fáradt is volt. A végén már annyira sírt, hogy semmivel nem tudtam megnyugtatni. Mikor beletettem a kenguruba, a sírás nyöszörgéssé mérsékelődött, de csak akkor maradt abba teljesen, amikor elaludt, és én már néhány perce az utcán bandukoltam vele a szüleim lakása fele. Az út mindössze tíz perc lehetett. Mikor odaértem és levettem magamról, felébredt, édesen mosolygott rám, aztán meg játszani kezdett. Mintha azelőtt semmi baja nem lett volna és kialudta volna magát. Fura kis lény.

Végül pedig Ákosnak: kicsi Manó, tudom, hogy nem tudsz olvasni, de azt kívánom, hogy az Isten éltessen! Épp ma vagy 7 hónapos. Puszi