Mérföldkövek

Néha azon kapom magam, hogy visszasírom azt az időt, amikor nem kellett azon aggódjak, hogy vajon ott kapom-e meg Ákost, ahol hagytam. Na jó, ez azért nem ilyen komoly, mert nagyon örülök a fejlődésének, és egyúttal nagyon büszke is vagyok rá.
A "bajok" akkor kezdődtek, amikor Ákos már nem elégedett meg azzal, hogy hátról hasra és hasról hátra fordul, hanem a gurulást kezdte közlekedési eszközként használni. Pillanatok alatt tett meg akár két méteres távot is gurulva. Ebből persze balesetek is adódtak, de Ákos kedve ettől sem lanyhult, esetleg csak néhány percre. Aztán a gurigázás szinte észrevétlenül ment át kúszásba. Semmi nem volt már biztonságban. Majd Ákos újra elővette a már rég nem használt négykézláb állás tudományát, hintázni kezdett, majd elindult. De a mászás mindig csak egy-két mozdulatig tartott, aztán átment kúszásba, és mikor elérte a célját, újra négykézlábra állt. Még ma is, tíz hónaposan néha mászik, máskor kúszik-mászik.
Az igazi problémát azonban nem is ez okozza, hanem az, hogy Ákos megtanult kapaszkodva felállni. Már egy ideje gyakorol a mutatványon, de inkább csak emberekbe kapaszkodva, akiktől persze segítséget is kapott. Egy hete azonban a délutáni alvása után felállva kaptam a kiságyban. Nagy volt a meglepetés és az öröm. De azóta már csak félálomban lehet ágyba tenni, másképp biztos feláll. Ébredés után persze rögtön feláll, és vagy a csíkos mintás falat vizsgálgatja, vagy a felragasztott csillagokat piszkálgatja. Persze nagyon örül az új tudományának.
Sőt, most már mindenhol azt keresi, hogy tudna felállni. Az sem számít, ha közben a feje koppan. Eddig nem tudott kijutni a szobából, mert közel 20 centi magas küszöbeink vannak, de már arra is felmászik, és attól félek, egyszer fejjel előre fog átérkezni rajta.
Amíg odateszem főni az ebédet, legalább tízszer kell leellenőrizzem, mit csinál a szobában, mert mindig olyan helyeken kezd felkapaszkodni, ahol egyáltalán nem tanácsos.
Komoly érdeklődést mutat minden kábel, huzal iránt (apja fia), leginkább megrágni szeretné őket, és nem akar belenyugodni, hogy azt nem szabad. Újra és újra megpróbálja.
Persze már hevesen kommunikál, és kezdem rosszul érezni magam, hogy annyit mond, én meg nem értem, hogy mit.
Úgy néz ki, egyelőre az ötödik fogacska még várat magára, mert Ákos kezdett egész ügyesen aludni. Bár még nem mondhatnám, hogy minden éjszakát átalszik, és napközben is nagyon változó az alvás mennyisége. De legalább már egyre gyakrabban van olyan, hogy éjjel 8 órát alszik ébredés nélkül. Ha felébred is, általában csak egyszer. Hajnalban 5-6-7 óra körül megébred, eszik kicsit, és még alszik 8-9-ig. Mi meg egészen meg vagyunk elégedve ezzel.
Olyan jó látni, ahogy napról napra ügyesebb, és egyre inkább megérti, amit neki mondunk. Bár a "nem" szó értelme mintha még nem világosodott volna meg előtte (na persze), de lelkesen mondja "nem-nem-nem-nem-nem".