"Ki tévedett?"

Számítottam rá, hogy hazaérkezésünk után érnek majd támadások minket, és próbáltam felkészíteni magam rá lelkileg, mégis hidegzuhanyként ért, amikor megtörtént. Én még azzal voltam elfoglalva, hogy valahogy átvészeljük ezt az időszakot, amíg Ákos végre visszaáll az itthoni életre. De a dolgok nemhogy helyreálltak volna, hanem még le is betegedtem, és Ákos is tüsszög már.
Az egyik csíkszeredai napilap ma megjelentetett egy olvasói levelet, amely egyenesen azzal vádol minket, hogy szégyenteljes helyzetbe hoztuk a szeredai szemészeket. Nem egészen értettem az egészet, hiszen aki követi Ákos történetét, az tisztában van vele, hogy maguk a szeredai szemészek küldtek minket más orvosokhoz. A levélíró azt ajánlja mindenkinek, hogy ha gondjuk van, menjenek el a helyi orvosokhoz, és fogadják el, amit azok mondanak. Az én kérdésem csak az lenne, hogy a kedves levélíró szerint ez a súlyos és ritka esetekre is érvényes? Valóban pont olyan hozzáértéssel kezel egy kisvárosi orvos egy olyan betegséget, ami hozzávetőlegesen tízezer babából egyet érint, mint egy gyakrabban előforduló szemproblémát? De persze köztük is akadt olyan, aki lényeges segítséget nyújtott számunkra, és ezt igazán értékeljük.
Nem állt szándékomban támadni a csíkszeredai orvosokat, de azt hiszem, nem azt a világot éljük már, amelyikben azért nem kérek más szakvélemény, hogy ne bántsam meg egy orvos lelkivilágát.
Ahhoz, hogy az ember el tudja fogadni egy orvos véleményét, feltétlen bizalom kell. Bennem elveszett ez a bizalom. Elveszett akkor, amikor a terhességemet követő nőgyógyász nem vette észre sem azt, hogy Ákos szemei nem fejlődnek, sem azt, hogy a bal kezén hat ujj van. Elveszett akkor is, amikor Ákost úgy engedték ki a kórházból pár nappal a születése után, hogy teljesen egészséges, és csak később derült ki, hogy milyen súlyos baj van a szemeivel. Pedig Ákos szemproblémája nyilvánvaló, ha valaki ránéz, és a születésekor is így volt. A bizalom akkor is elveszett, amikor Budapestig kellett menjünk azért, hogy kiderüljön, hogy a belső szemnyomás négyszer nagyobb a normálisnál. Ha elfogadtam volna az első orvos véleményét, akkor ez a kezeletlen magas szemnyomás eddig már visszafordíthatatlan károkat okozott volna, és idővel teljes vakságot okozott volna.
De ha mindezt nem veszem számításba, akkor sem tudtam volna itthon ülni a babérjaimon, és meggyőződésem, hogy egyetlen felelős szülő sem tudott volna. Ha én vesztettem volna el a szemem világát, nem biztos, hogy ennyi mindent megtettem volna, mint amennyit próbáltam megtenni Ákosért. És ha a tudomány pár év múlva több lehetőséget kínál, azt is meg fogom próbálni. Ha ez némelyek szemében rossz dolog, ám legyen.
Felhívtam a napilapot, hogy megkérdezzem, miért jelentetnek meg rágalmazó cikket egy családról, mielőtt értesítenék az érintetteket. A válasz csak annyi volt, hogy nincs emberük arra, hogy leellenőrizzék az olvasói levelek valóságtartalmát, és ha akarok reagálhatok rá hasonló levélben, vagy beszélhetek egyik újságírójukkal.
Igy hát reagáltam én is olvasói levélben, és kíváncsian várom, mikor jelenik meg. A válaszomat bemásolom a bejegyzésem végére is. Jelenleg csak egy gyenge minőségű scannelt változat áll rendelkezésemre az eredeti irományról, de a teljesség érdekében feltöltöm ide azt. Remélem, olvasható lesz nagyítva.




"Ki tévedett?

Én is sokszor feltettem már magamnak ezt a kérdést Ákos születése óta, de nem gondoltam, hogy tévedés lenne, ha egy szülő próbál mindent megtenni a gyereke látása érdekében.
Sajnos Csíkszeredától messze kellett menjünk, hogy kiderüljön, hogy Ákos nemcsak kisszemű, hanem hogy négyszer nagyobb a belső szemnyomása a normálisnál. Kezelés hiányában teljesen megvakulhatott volna.
Budapesten szaruhártya-átültetést igértek Ákosnak, de csak pár év múlva végezték volna el. Bostonban kiderült, hogy ez a műtét több kárt okozna, mint jót. Ákos látásán nem javítottak, de végre konkrét válaszokat kaptunk a kérdéseinkre az eddigi fejcsóválások helyett.
Minden embernek nagyon hálásak vagyunk, aki lehetővé tette ezt nekünk. Csak a szemészeti vizsgálat több, mint 40.000 lejbe került. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az adományokból bejött összeget a szüleim 4000 euróval pótolták ki, másképp nem lett volna elég. Minden kiadásunkat számlákkal tudjuk alátámasztani.
Nem volt könnyű döntés, hogy nyilvánosságra hozzuk a gondjainkat és segítséget kérjünk az emberektől. Ehhez le kellett győzzük a saját büszkeségünket, és olyan fájó dolgokról kellett beszéljünk a világ előtt, amikről a legszívesebben nem beszéltünk volna.  Egy „fölösleges utazásért” ezt soha nem vállaltuk volna magunkra, se mi, se a családunk.
Ákos története részletesen megtalálható az internetes naplómban: www.akosert.blogspot.com.
Bár az utóbbi időben az életünk egy nyitott könyv mindenki előtt, mégis úgy gondolom, tisztességesebb személyesen kérni magyarázatokat, nem a médián keresztül."



10 megjegyzés:

Lilla írta...

Kedves Ibolya es Szilard

sajnalom, hogy ilyen vilagot elunk. Egyesek szerint a mostani vilaggazdagagi helyzet az erkolcsi valsagbol indul ki. Milyen vilag az, ahol a gyerekeert mindent megtevo szulot ismeretlenul a nyilvanossag elott igy tamadjak ahogy irod (persze varom a cikket is, mert meg nem olvastam). Milyen vilag az, ahol a sajto nem ad arra amit nyomtatott formaban megjelentet? Milyen vilag az, ahol a problemat a szakemberek nem ismerik fel? Milyen vilag az, ahol ezek utan is a szulot tamadjak mert nem hajtja illedelmesen le a fejet? Es meg sorolhatnam...

Nagyobb dolgot az ember a gyermekeert nem tehet, mint kiallni es segitseget kerni mastol amikor mar ot meghaladja a problema ES FELVALLALNI OT MINDENKI ELOTT, hogy ez a legnagyobb kincsem, legnagyobb boldogsagom, azt szeretnem hogy minel teljesebb elete legyen, minel boldogabb legyen, segitsetek nekem ebben.

Tiszteletem kuldom nektek azert amit a gyereketekert tesztek, ez a legfontosabb. "Okosabb", "en jobban csinalnam" tipusu velemenyek meg lesznek. Ne feledjetek: amit ad az univerzum az az eselyunk a boldogsagra nekunk szuloknek. S ez egy nagyon szep feladat, sokat gazdagodunk vele mindannyian, szulok es gyerekeink egyarant. Ertsetek jol amit irtam, sokat gondolunk ratok

Anna írta...

Drága, fájdalommal megtelt anyuka.
Megilletődve figyelem az eseményeket, és örömmel azt hogy milyen éretten kezeled a dolgokat.
Akinek csak egy ilyen cikkre telik a lelkiismeretéből (gondolom névtelenül) és aki ezt olvasva nem kíváncsi a történet másik oldalára, azt már csak sajnálni lehet. Lillával együtt tisztelem bennetek azt hogy felvállaltátok gyermeketek a nyilvánosság előtt és hogy nem dugjátok egy belső sarokba mert nem olyan mint más. Sajnos tudok egy falusi esetről ahol éveken keresztül eldugva tartottak egy kisfiút mert vak volt. Drága teremtés! Isten alkotása úgy amilyen! Szerintem is lesznek még támadók, akik csak Bostoni utazgatást látnak és kirándulást. Azért szerintem egyikük sem cserélne veletek. Sajnáljátok a silány embert, nagyon nyomorult állapot az övék. Rosszabb mint a tietek. Azért mert ők látnak, és mégis vakok.
Nagy szeretettel,
Anna

Lilla írta...

A cikk olvastan nekem az jon le, hogy az illeto szemely egyaltalan nincs temaban. Nem ertette meg mi volt a gond (1. nem mondtak a szuleszeten, 2. nagyon ritka dolog, keves az orvosi tapasztalat ilyen esetekben 3. akinek nincs tapasztalata csecsemokkel-Bp- ajanlott egyet, akinek van tapasztalata csecsemokkel-Boston- ajanlott mast). Hogy ez mennyiben a leveliro hibaja, arrol lehet elmelkedni (szerintem nem tajekozott, nem olvasatak neki fel a blogot vagy nem erti meg a lenyeget, plane a 3. pontot, szerintem csak a hallottak alapjan van Velemenye).
Masik dolog: eleg szuklatokoru velemeny ha az itthonit vedjuk (szeredai orvosok) mindenaron. A blogban nem volt semmi utalas a szeredai szemeszek kompetenciajara.
Masik dolog: amiert nekem jo tapasztalatom van X dologgal/szemellyel/stb az nem zarja ki h masnak rossz tapasztalata legyen. Szoval hagyjuk ezt az elegedjunk meg a kezelorvosunk velemenyevel dumat.
Velemenyem szerint nincs semmi baj (azaz nem kellene semmi baj legyen) azzal hogy mire ment el a penz. A celnak megfeleloen lett felhasznalva. Erre kertetek: kivizsgalas. Ez tortent. Kivizsgalas. Az eredmeny sajnos az, h most nem tudnak Akoson segiteni. Reszemrol abszolut rendben van az anyagi resze, orvendek h enyit is segithettem.
Az ujsag szerkesztoje meg utananezhetne h mirol hobrog a leveliro mielott megjelentetne a cikket. Mert itt nem velemenykulonbsegekrol van szo szerintem (ami absz koser, szolsszabadsag van), hanem olyan informaciohiant olvasunk a leveliro reszerol, h azt meg lehetne kapalni.
Nem tudom mar elment-e a leveled par dolgot meg beleirhatnal, mert a nagyerdemu olvasokozonseg nem biztos h rakattint a blogra, plane ha 60+ korosztaly.
Udvozlunk.

Spectator írta...

Adjon az Isten!

Búsulásra semmi ok szerintem, mert az illető személy csakis a saját parasztságát ecseteli abban az olvasói levélben, amelyet írt. Sok sikert a továbbiakban és a legjobbakat kívánjuk Ákoskának.

Szebb Jövőt!

Székely Szakasz

Mimi írta...

Kedves Ibolya!
Minden tiszteletem a Tietek! Tenyleg nem lehet temaban az olyan ember aki vadolni is mer valamivel. Aki koveti a nyilatkozataidat (blogodat) pontasan tudja mi a celotok!
A jo Isten segitsen, a tovabbi kuzdelmetekben, hogy kicsi Akosbol egy boldog ember lehessen!!!
Ilyen nagyszeru Szolok mellett meg vagyok gyozodve, hogy az lesz!!!

f. l. írta...

Mióta átlinketlem magamhoz a blogot, azóta szurkolok. És továbbra is azt teszem, hiszen tudom milyen egy beteg gyerek mellett élni. És én is megteszek mindent azért, hogy változtassak vagy felvilágosítson valaki az összes létező lehetőségről. Engem aztán nem érdekel, hogy a helyi orvosok vérig sértődnek, mert más szakvéleményt kértem. Számomra sokkal fontosabb a fiam egészsége. És ezzel szerintem mindenki így van. A cikkel kapcsolatosan csak az a véleményem, hogy az írás maga jellemzi azt az embert, aki írta. Egy pökhendi pasasra vall, aki csak a saját érdekeit nézi. Jól jellemzi a véleményét, hiszen a saját helyzetét ecsetelgeti akkor is amikor mást bemocskol. Azért ő is meggondolhatná, hogyan fogalmaz, már ha véleményez: gondolok itt a „fölösleges utazásra”, meg a többire. Ha számára egy gyerek látásának megmentéséért folytatott harcban az elutazás fölösleges, akkor innentől kezdve nincs miről beszélni vele. Én elkértem volna a telefonszámát, elmondtam volna a véleményemet, és nem folytattam volna vele a harcot az újság hasábjain. A vele folyatott harc tényleg FÖLÖSLEGES ENERGIÁKAT venne el tőlem.

Nektek kitartást kívánok!

szakadel írta...

Szia Ibolya,

Ennek az olvasói levélnek közhellyel élve, "Sem teteje, sem feneke", értelmetlen. A kedves levélíró sem elégedett meg a szeredai orvosokkal, felszereltséggel, mert nem volt megfelelő neki... Akkor miért tanácsolja ezt másnak? Nem is értem! Hogy lehet össze hasonlítani egy szeredai korházat egy bostonival? Hol élünk, könyörgöm, az ókorban? Minden becsületes orvos azt tanácsolta volna, hogy menjetek tovább. Még akkor is, ha csak halvány remény van a segítségre! A szeredai orvosok végezzék csak a saját hatáskörükben a praktizálásukat maximálisan, biztos értenek is hozzá, elvégre orvosi diplomát szereztek. De, ha túllép a probléma a tudásukon, adjanak meg minden megfelelő információt és lehetőséget a továbblépésre. Ilyen egyszerű lenne, lehetne…

Kitartást a továbbiakban is!

Lilla írta...

Az ujsagban megjelent levelre valaszolni KELL. A kesobbi felreertesek vegett. Mert van aki csak az ujsagbeli levelet olvasta, a blogot nem. Mert lehet olyan, aki csak hallasbol ertesult a helyzetetkrol, segitett anyagilag s utana elolvassa csak ezt a hoborgest. Mert a titeket tovabbkuldo szemeszek kozul valaki elolvassa a tisztelt ur velemenyet s azt hiszi, szidtatok a csiki szemeszeket a blogban s nem lesz kedve utananezni mi is van a blogban.
Valaszolni kell korrektul, nem tamadva, informativan, mert az igazsag es a becsuletetek megkivanja.
Mert ha nem valaszoltok a leveliro azt gondolja, na lassatok, jol kioktattam, most hallgatnak, lam, igazam volt.
De a valaszadas utan nem kell energiat fecserelni ra tobbet. Tovabblepni, tenni, fejleszteni Akost.
Minden jot

Alarik írta...

Kedves Ibolya

Van egy dolog, ami nagyon tetszik ebben a blogban.
Éspedig a szöveg mögött rejlő erő. Akkor is amikor minden okod meglett volna arra, hogy az indulataidnak és fájdalmadnak utat engedjél, képes voltál arra, hogy a legegyszerübben és a legpontosabban fogalmazzál.

Egy csíkszeredai napilap néhány oldalas csupán. Egy jó szerkesztőt az jellemez, hogy tudatában van annak, mit hoz nyilvánosságra. A több tíz oldalas napilapok szerkesztői ha ezt a problémát meg tudták oldani, akkor egy helyi napilapnak képesnek kell lennie, hogy ellenőrízze, mivel azonosul.

Ki írta alá az olvasói levelet?

Szőcs Attila

Névtelen írta...

Szomoruan olvastam végig az olvasói levelet, ezt a bejegyzést...bár ugyanakkor elmelegedek amikor olvasom válaszod, érveléseidet, amely még azokat is újra és újra ráébreszt arra, hogy mi is történik, akik végig itt voltunk veletek.

Katasztrófa a levél, de akkor van baj vele, ha lesz a "párbajnak" folytatása. Megbújhat a lap amögé, hogy ez csupán egy olvasói levél, amit közölni kell, ám azért mindenki nem hülye teljesen. Én ezt a lapot soha nem olvasom, az okát inkább nem írom le, minde esetre elérte a célját: eljutott azokhoz is, akiket nem érdekel ez az újság, ez az irány. Egy ilyen levél természetesen felkelti az olvasók érdeklődését, beszélnek róla, talán (sőt biztos) néhány számmal többet megvesznek belőle. A legszomorubb pedig az, hogy nektek kell ezt megsínyleni...
Természetesen jó, hogy válaszoltatok, pontot tettetek az ügy végére. Akkor borulok ki, ha erre is jön valami idióta válasz és folytatódik a szó-párbaj... Ne legyetek partnerek benne!

A levél tartalma pedig magáért beszél. Sajnálom a szerzőt, fájhat neki, hogy nem állt egy város, egy megye, vagy akár a székely nemzet mögötte annak idején, mint ahogy most Ákos mögött. Ez a ti hibátok lenne? Hát NEM!!!

UI: Ha Édesanyámat tovább kezelték volna itthon, akkor talán már nem látna...
...ettől még lehetnek jók az orvosok itthon, csak néha tévednek!!!

Kitartás, ölelés,
Csongi

Megjegyzés küldése